A fák talán az egyik leghűségesebb társai az emberiségnek. Egykor védelmet jelenthettek, ma gyümölccsel kényeztetnek minket, a nyári melegben hűsölhetünk az árnyékukban, télen pedig a kandalló mellett melegít a tüzük. Ehhez persze sajnos ki kell vágni őket.
A fák életében is eljön az az idő, amikor megöregednek, vagy pusztán méretükkel veszélyeztetik lakókörnyezetünket. Ilyenkor számíthat szakértelmemre!
Hívjon, ha:
– …fája ápolásra szorul,
– …telkén veszélyesen túlnőtte magát egy fa,
– …a közműveket, villanyvezetéket veszélyezteti,
– …szétfagyott, balesetveszélyes ágak vannak rajta,
– …árnyéka túlzottan elveszi a fényt otthonától,
– …elterülő gyökérzete már problémát jelent,
– …vagy bármilyen egyéb okból, amikor már csak a kivágás jelent megoldást!
Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba -
bársonyon futnak perceim.
Fönn, fönn a fagy baltája villog,
szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,
hajnal suhint, forgács-fény röppen -
amott is vág egy s dörmög közben:
tövit töröm s a gallya jut.
- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
a széles fejsze mosolyog.
József Attila: Favágó